Aranyosi Ervin - A szeretet fénye

Mi is a dolgom ezen a világon? Mi hajt, mi kerget át az életen? A választ erre tudom, megtalálom, s eloszlik bennem minden félelem. Szeretet lángja itt él a szívemben. Melegét érzi mindaz, ki erre jár. Megerősítést lelek a hitemben, hogy jó az ember s az élet sem sivár. Csak vakságunktól kéne szabadulnunk, mit dühünk, haragunk táplál szüntelen. Az egyszerűt, a csodát kéne látnunk, s szívünkbe zárni, hogy velünk legyen. Átélni újra múltunk szép emlékét, kívánni azt, hogy újra úgy legyen! Dédelgetni a boldogság tiszta képét - felfelé menni mindig a hegyen. Ahogy a Nap ott fenn ragyog az égen, ha kél, ha fekszik épp oly' messze van. Szeretettel tekint a nagy világra és járja útját; sohase nyugtalan. A Napnak fénye szívünkben parázslik, a szeretet lángja fáklyaként lobog. Ne tartsd magadban, érezze a másik, ebben a fényben lehetünk boldogok!